Hogyan telnek a mindennapjaink?

Már reggel enerváltan ébredünk, nincs erőnk elég időt szánni a reggelire, elindulunk a szürke időben a szürke munkahelyünkre és ahhoz sincs kedvünk, hogy jó reggelt kívánjunk a munkatársaknak. Döntjük magunkba a kávét, attól remélünk némi fellendülést, de néha már az sem segít.

Minden olyan egyhangú.

Minden olyan életunt.

Ezt látjuk, ha körülnézünk az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön. Az arcok komorak, nem ül rajtuk mosoly. A szemek fátyolosak, nem csillognak. Mit tehetnénk? Belesimulunk mi is ebbe a ködfedte életbe, mert így nem fogunk kilógni a többség közül. Meg mert egyébként is így az egyszerűbb. Ezt ismerjük. Ezzel tudunk azonosulni.